jókislány, hogy 180 percen keresztül erőnek erejével próbálod visszafojtani az elemi erővel kifele törekvő állatias üvöltést, amiért a (nem szakmabeli of korsz) vizsgaelnök minden második lepötyögött mondatodra joviálisan rámosolyog, hogy kisasszony, tényleg, egészen biztos Ön ebben?
erre kifejezetten rímel a felügyelőtanár is, aki tizenöt perc megfeszített koncentrációval sem volt képes egy tűzőgépet funkciója szerint használni három darab A4-es papírlapon, ezt követően újabb negyed órácskát töltünk azzal, hogy a “de mindent aláírt-igen, de mostmár mehetek?” című népi felelgetőst játsszuk átéléssel, ekkor már így belegondolva áradt a pórusaimból a vészjósló sziszegés, hogy csendesedjél már el, mint az éj karácsonykor, persze ez nem történt meg, hanem…
szóval túlvagyok ezen is. már csak egy van.
Wednesday, June 12thma azon gondolkoztam (lehet ez csak nálam bevett szokás), hogy amikor bőgnöm kell, filmen, könyvön, vagy csak úgy, akkor általában fogom a macskát és beledörgölöm az arcomba, és akkor úgy bőgök. és biztos forrásból tudom, hogy ezt más is szokta.
van fogalmatok róla, miket gondolhatnak ezek a szerencsétlen házikeblencek rólunk..? (ez csak onnan jutott eszembe, hogy ma nagyon kiakadtam a trónok harca évadzáró epizódján, és mikor bőgési célzattal megkörnyékeztem a Lokit, olyan lesújtó pillantást vetett rám, hogy menten elszégyelltem magam az érzelmi kilengéseimért.)
folyton jártatom a pofám Rubint Rékáról, meg hogy mozogni próbálok, stb, tegnap a férj és én szedd-magad-epret szedtünk Szigetszentmikóson, és nem konkrétan mondanám hogy nem izomlázas annyira a seggem hogy a forgószékben ülve húzogatom magam egyik bútortól a másikig.
és amikor jártunk a Gátnál még pénteken, akkor nekem nagyon elfacsarodott a szívem, hogy azért mennyire jó, hogy hiába utálja egymást a magyar, ha baj van, hó van, víz van, mindig segítenek egymáson. 
amikor vigasztalhatatlan es nagyon, nagyon maganyos vagyok es olyan jo olyankor olvasni, tamaszt es megnyugvast adnak a konyvek, annyit segit ilyenkor egy szep vers vagy egy jo konyv. a legjobb dolog a vilagon, tars es tanito, nevettet es megrikat, elrejt masok kozott de masokkal kot ossze. azert nem lehetek eleg halas a szuleimnek, hogy megtanitottak ugy igazabol olvasni, es szegeny mai fiatalok es szegeny mi generacionk gyerekei, titeket ki fog vigasztalni?
Thursday, June 6th
párkapcsolat témakörben a véleményemet kérdezik, sőt. kérdezte a barátnőm hogy mit lehet csinálni, hogyan lehet a szakítást átvészelni. nagyon mélyről tört fel a röhögés belőlem, mondtam neki, tőlem bazmeg ne akarjál tanácsot kérni inkább ezen a téren (a közeli baráti köröm emlékszik mit műveltem a legutóbbi szakítós alkalommal, és hát nem volt szép), de azért elgondolkoztam mit is lehet ilyenkor mondani, ami vigasztaló. és semmit. de tényleg. max azt, hogy elmúlik. és ilyenkor azért van bennem egy bizonyos fokú hála.
Sunday, June 2ndszobám romjai felett
játszin kél szárnyra a gyanú
valahol szar van.
tevet, de amikor igen, annyira rafuggok a life network ‘zavarba ejto testek’ c musorara, azon belul is a szoke-szalkas-nagyon megertoen bologato borgyogyasz dr christianre hogy a ferj tokre kiakadna, amiert ilyenkor azt fontolgatom, ha brit lennek hogy szereznek konnyen gyorsan labgombat, ilyesmit.
Tuesday, May 28therre a fasza tréningre a beiersdorfhoz, már épp teleszívtam a tüdőm, hogy dicsekedjek mindenkinek hogy bezony, én leszek a hostess, a löttyedt bélrendszeremmel meg a tekintélyes méretű szaglószervemmel, hát hoppá, mégiscsak vagyok én itt valaki, amikor észrevettem hogy a másik húsz lány, aki leadta (velem együtt) a pólórendelést, mind S és XS méretben kérte a munkaruháját. hahaha..
Tuesday, May 28thelég szörnyű. eddig egy kicsit sem féltem a szóbeliktől, de ma valamiért annyira elkezdtem fosni, hogy a hetet (amit egyébként is folyamatos zabálással töltöttem) azzal koronáztam meg, hogy leküldtem fél doboz carte d’ort is, hirtelenjében nem tudom, hogy amiatt szégyelljem magam, hogy milyen arcot vágna vajon Rubint Réka ehhez, vagy hogy holnap öltözködés előtt megint negyed órát fogom az irdatlan, kocsonyásan rezgő seggem bámulni cicanadrágban. mondjuk a vizsga is para lesz, de ez rosszabb.
Sunday, May 26thazt is gondoltam, hogy ha már kaptam anyukáméktól egy ilyen fasza kis nikont akkor arra használom hogy megmutatom a világnak a húszéves ábrázatom, de csináltam egy képet, és megmutattam anyukámnak, és az anyukám erre annyit mondott csak, hogy ‘kislányom, ,így néznél ki ha egy leukémiás, középkorú férfi lennél’
jó, abban igaza volt hogy ilyen kis raszta sapka volt rajtam, mert ricinusos pakolást raktam a hajamra.
úgyhogy inkább az én szépséges macskámról közlök fotót, ami egyébként ezzel a kis coolpixel készült. és nagyon szép képeket csinál amúgy de hát a macska is nagyon szép. ugye.
az, hogy igazából megint kedvem támadt írni. ez lehet annak következménye is, hogy az utóbbi egy hónapban folyamatosan a vizsgáimra tanultam, nem kimondottan tett jót az amúgy sem túlzsúfolt szociális életemnek, de mivel ennek a borzasztó időszaknak vége, már nem tudok mit kezdeni a túltengő írói vénámmal. úgyhogy gondoltam leírom, mi is a nagy harci helyzet most velem, így a huszadik születésnapomon.(bár komolyabb sansz van rá, hogy az az öt ember, aki olvassa ezt a blogot, az amúgy is tud a nagy részéről.) tehát.
- férj és én nagyon jól elvagyunk, ma éjjel egykor felköszöntött egy romcsi ‘meggyilkolom azt a kurva szúnyogot - és boldog születésnapot’ felkiáltással. én és ő nagyon várjuk hogy összeköltözhessünk végre, ez ugye nyilván annak függvénye hogy mikor találok egy jó, de legalább közepes munkát, bár én már most lefostam a rüsztöm, hogy hogy fogok boldogulni egy háztartással, amikor egy átlagos működésű eszpresszó automata beüzemelése is inkább nem megy, mint igen. de a kihívás mindig pezsdítő.
- lassan letudom a tökölést az iskolával, ami lényegesen nagy könnyebbség, tekintve hogy a vezetés, vagy inkább az ügyintézés olyan szinten impotens mifelénk, hogy az már tényleg a mesébe illő.
- a következő hónapban keressetek aranyos Niveás pólóban a drogériákban, azt hiszem elég ha annyit mondok hogy a természetes szépséget fogom képviselni hostessként, ennyit arról hogy mennyire testhezálló a munka. (amúgy nyilván szeretni fogom, mert jó pénz és jó társaság)
- mai nappal felhagytam mindennemű tanulással, úgy tervezem életem hátralévő részére, úgyhogy a mai napot Story magazin olvasással töltöm, mondtam is anyunak, mikor egy hét nemdolgozás után újra ment, hogy azonnal hozza el a munkahelyi barátnők összes szennymagazinját, mert már Hajdú Péter/ Jimmy özvegy / Gombos Edina elvonási tüneteim vannak. És akkor még nem beszéltem Ganxta Zolee-ról, aki mostanában szintén elég sokat van ezekben a lapokban, és én őt tényleg nagyon csipázom.
szóval az életem még mindig ezer kilóval pörög (se). de igazából nagyon élvezem. jó ideje nagyon.
Thursday, May 23rd
