bazzeg, a halálom. és akkor még nem a legcifrábbat írom le, ha azt mondom, egy drótos üvegkalitkában késes cigányokkal verekszem órákig, miközben a jelenlegi és a használt pasim bújócskáztak egymással odakint, hiába rimánkodtam üvöltve nekik, hogy mentsenek meg. (…)

a család, főleg olyankor, amikor mint az állat sietek haza az embertől lelkiismerettől furdalva, hogy anyóséknál töltöm a születésnapom hétvégéjét, pedig az én édesanyukám, édesapukám a lelkét kiteszi, hogy születésnapi menüt kerítsenek (ami egyébként sült krumplihoz hasonlón bonyolult alapanyagokból állt jószerével), és akkor hazaérek, hogy de hát a tök volt az olcsó, töltött tök lesz tehát az ünnepi ebéd. hároméves korom óta elhányom magam már csak a sült tök szagától is. elsírom magam a hálától, hogy ennyire figyelnek rám. (merthogy ezt számonkérés formájában relatíve gyakran a fejemre kapom vissza) 

kurva gyakran eluralkodik rajtam a szégyenérzet, amikor a kanom szülei jobban törődnek velem, mint a sajátjaim.